Másnap már korán reggel felkeltünk, csináltunk reggelit meg kaját a napi túrára. Gyalog jártuk be Zágráb különlegességeit és még két óra szabadidőt is kaptunk. Persze ezt mindenki vásárlással töltötte olyan boltokba, ami itthon is van.

Próbáltunk nem eltévedni, de persze ez nem sikerült, mert már 3 perc után fogalmunk se volt arról, hogy hol vagyunk. Itt jött az egymás hívogatása és a kétségbeesés, hogy hogy fogunk visszatalálni, de végül csak sikerült, különben most nem tudnám megírni ezt az élménybeszámolót. 

Reggel indultunk tovább KRK szigetre, az utatt jól ismertem mert mi is amikor a szomszédos Rab szigetére megyünk Loparra a San Marino kempingbe a lakókocsinkba, mindig erre utaztunk. 

Délbe érkeztünk meg a szigetre. Egy domboldalon volt a szállásunk egy nem annyira luxusszállás.

Nem igazán volt Hotel, még csak egy Hostel se. Inkább ilyen átutazónak szállás. De a környezet nem volt lényeges, mert csak az estéket töltöttük ott.

Napközben felfedeztük a sziget strandjait, amiből volt bőven. Két hét alatt se jutottunk el az összesre.

Velünk volt egy profi búvár, aki mindenféle különlegességeket hozott fel a tenger mélyéről. Isten se tudja, hogy úszott le rengeteg métert, és tért vissza mini polipokkal, amiket meg akart ölni, de mi kértük, hogy ne tegye szóval életben maradtak még egy ideig.

Napközben sokat napoztunk és barnultunk, és próbáltunk nem leégni, de ez nem midig sikerült. Volt, hogy rák vörösen tértünk vissza vacsorázni, a tanáraink meg csak nevettek rajtunk.

Esténként talán még több szórakozási lehetőség volt, mint napközben. A kis városban minden este csak úgy pörgött az élet.

Volt, hogy mini karnevált tartottak, és táncosok szórakoztatták az embereket, máskor az emberek kezdtek csak úgy random táncolni, ha valaki hozott valamilyen hangszórót. Együtt táncoltunk mi is a helyiekkel, bár fogalmunk se volt a táncaikról, de a fiuk az elején lassan és kedvesen megpörgettek minket, majd amikor már nagyjából tisztában voltunk a lépésekkel egyre gyorsabban és egyre beljebb vittek a tömegbe.

A kisgyerekek körtáncokat táncoltak és abból sem maradtunk ki mi se. A kisváros tele volt kávézókkal, bárokkal és éttermekkel. Kipróbáltuk az összes koktélt az itallapról. Végre megtudtam milyen is az igazi Sex on the beach koktél, és tényleg a parton a leghangulatosabb, bárki bármit is állít.

Pont ebben az időben volt a vízilabda bajnokság, amikor is pont mi játszottunk a Horvátok ellen.

Nagyon büszkén mentünk le a bárba ahol előző este is néztük, amikor nyerünk. Sminkel csináltunk kicsi Magyar zászlókat az arcunkra, de a báválalósabbak az egész arcukat kisminkeltették piros-fehér-zöldre.

Nagyon örültünk, ha gólt dobtak a fiúk viszont a végére kikaptunk, ami ott nekünk elég ciki volt.

Az én személyes kedvenc éjszakám az volt, amikor lementünk a partra és éjszaka fürdőztünk a kevésbé meleg vízbe, majd megfagyva lefeküdtünk a sziklákra és néztük a csillagos eget. Sose láttam még annyi hullócsillagot, mint akkor este, igaz mindegyiknél ugyanazt kívántam, de két év múlva (azaz most) teljeült is. Bár nem tudom ennek mennyi köze volt a csillagokhoz. Valószínűleg semennyi, de azért jó érzés hinni a csodákban Együtt kerestük meg a Göncölt szekeret és a többi csillagképet. 

Folyt.köv